top of page

A kékgalléros szó eredete | dr. Zsuffa Ákos


Az 1900-as évek elején a nyugati világban az iparosodás miatt  nagyra nőtt a társadalmi osztályok közötti szakadék. 


Akik az irodai munkát választották hivatásuknak, nem viselhettek mást a fehér ingen és a kikeményített galléron kívül, hiszen ez volt az előírás. 


Ezzel párhuzamosan azoknak, akik fizikai munkát végeztek, eszük ágában nem volt olyan kényelmetlen ruhadarabokat magukra ölteniük, mint az ing, sokkal komfortosabbnak tartották a kék vászonanyagból készült kezeslábasokat.





Az 1920-as évek környékén körvonalazódott az emberekben, hogy külön megnevezést is használhatnak az irodai és fizikai munkát végzőkre csupán a ruhájuk színe alapján.  Ezek a ma is jól ismert „white-collar” (fehér gallér) és „blue-collar” (kék gallér) kifejezések. 

Ezen elnevezések alapján tudták a legkönnyebben megkülönböztetni a munkásosztályt az irodában dolgozóktól – nem mintha a munkakörük nem lett volna ehhez eléggé árulkodó. Azok, akik a kék árnyalatokat viselték, olyan pozíciót töltöttek be, amihez igénybe kellett venniük a fizikumukat és az állóképességüket is.


Napjainkban - ugyancsak az Egyesült Államokból indulva - már az újgalléros (new-collar) a következő évtized munkavállalója.





A kiválasztás és a felvételiztetés átalakulása új kategóriákat is létrehozott a munkaerőpiacon. Az egyik ilyen kategória a new collar munkavállalók.


New collar munkavállalóknak hívjuk azokat, akik nem rendelkeznek hagyományos oktatási rendszerben szerzett végzettséggel, de rendelkeznek a munkaerőpiacon keresett készségekkel.

A new collar munkavállalók száma egyre növekszik. A technológiai fejlődés és a globalizáció miatt egyre több olyan készségre van szükség, amelyeket nem hagyományos oktatásban lehet elsajátítani. Az újgalléros munkavállalók számára fontos, hogy folyamatosan fejleszthessék készségeiket.


















dr. Zsuffa Ákos

munkaerőpiaci skill szakértő

a Felnőttképzők Szövetségnek elnöke

Comentários


bottom of page