Te milyen világot teremtesz vezetőként?
„A világban mindenkire rá van bízva valami.”
I. rész
Minden ország életére nagy hatással van az, hogy a versenyszférája miként működik. Milyen világot, milyen munkahelyeket, milyen hivatásokat, milyen hétköznapokat teremtünk együtt, mi vezetők. (Minimum) az elmúlt tíz évben, szembesülhettünk azzal, hogy nem csupán a két kerülettel arrébb lévő szolgáltatóközponttal vagy a szomszédos gyárral vagyunk versenyben, hanem az egész világgal. Alternatív lehetőségekkel, más országok kultúrájával, a világ minden cégével kerültünk egy „kalapba”, amelyből válogatni lehet. És kiváló szakemberek, tehetséges vezetők, tapasztalt szakértők sora válogat is ebből a kalapból.
Most egy cikk (sorozat...) erejéig tegyünk úgy, mintha egy alternatív valóságban élnénk. Mintha egy olyan országunk lenne, amelyben a mobilitás természetes, ahol a migráció egyszerűen csak annyit jelent, hogy: „lakóhely megváltoztatása; elvándorlás egy területről, illetve betelepülés egy területre.” Mintha egy olyan országban laknánk, amelynek 3-4 millió tagja szóródott szét a történelem során a nagyvilágban. Ezért az Anyaország maga is elfogadó, befogadó és ugyanolyan nyitott, kedves módon fogadja a hozzánk érkezőket, vagy visszatérőket, mint ahogyan tagjait fogadta például Amerika, Kanada, Anglia, Németország vagy éppen Izrael. Mintha együtt, közösen hinnénk abban, hogy megtapasztalni más kultúrákat, más életmódot, más nézőpontokat hasznos, izgalmas és épít bennünket. Mintha egy olyan országunk lenne, amelyből szabadon szárnyalhatunk és térhetünk vissza örömmel, jó érzéssel amikor csak szeretnénk.
Mert ugye vezetőként is óriási érték, ha egy olyan munkaerőpiacról építhetjük csapatunkat, ahonnan képzett, nemzetközi tapasztalattal rendelkező munkatársakat vonzhatunk csapatunkba. Mert ugye vezetőként az a célunk, hogy olyan szervezeteket építsünk, amelyek mágnesként vonzzák magukhoz a kiváló kollégákat és ugyanilyen erős a megtartó erejük is.
Ebben mi most azzal segítünk, hogy bemutatunk négy embert, belesünk a döntéseikbe, életútjukba és tapasztalataikba. Megnézzük, hogy mivel is vagyunk versenyben. Ezért négy nagyszerű ember adott interjút, akik a magyarországi szakaszt követően, külföldi időszakot élnek vagy éppen terveznek. Most bepillanthatunk életükbe, döntéseikbe és abba, hogy mi motiválja őket.
A négy megszólalónk, „Aki már ’öreg motoros’” és több országban szerzett, sok éves tapasztalattal rendelkezik, „Aki bejárja a világot” és képzi a szakembereket, tanít, fejleszt, „Aki nemrég vágott bele” és tíz hónapja él és dolgozik egy különleges helyen és „Aki most tervezi”, készíti elő külföldi életét és munkáját.
Márton, már ’öreg motoros’, régóta San Francisco-ban él és a Meta mérnöke, olyan szélesen mosolyog, amikor kedvenc vitorlására száll, hogy attól a többieknek is azonnal jó kedve lesz és magról nevel magyar paprikát.
Laci, nemrég vágott bele a külföldi létbe, január óta él a Bahama-szigeteken, Nassauban a Deltec Bank felsővezetőjeként, imádja az állatokat és a finom pezsgőt is. Az informatikának és a jövőálló szervezeteknek talán nincs is olyan szeglete, amihez nem ért.
Ági most még Magyarországon projekt kontroller, de tervei szerint 10 hónap múlva már egy másik országban él, két tinédzser lányával. Ági hobbiból táncol, énekel, tanít és nevel és ezt külföldön is folytatni fogja.
Balázs, bejárja a világot, az elmúlt 15 évben nagyon sok globális szervezetet támogatott, tanácsadóként, vezetőként és immár egy éve a bázisa nem Magyarországon, hanem Olaszországban, a varázslatos Firenzében van. A sourcing, a recruiting és a tehetségmenedzsment nagyágyúja, aki egyébként mindent tud a zenéről és csodálatosan zongorázik.
Sorozatunk következő négy részében ezt a négy különleges embert ismerheted majd meg. És ha elég jól írtam meg ezt a sorozatot, akkor a végén azon gondolkozol majd, kedves olvasó, hogy a Te csapatodban vannak-e Ágik, Lacik, Mártonok és Balázsok. Hogy az általuk elmondottakra lenne-e vezetői megoldásod? Vajon lennél-e elég kreatív ahhoz, hogy Ágit egy éves projektmunkára küldd cégcsoporton belül külföldre. Vajon képes lennél-e felismerni Laciban rejlő lehetőségeket? És mit gondolsz, Balázsnak tudnál megfelelő szabadságot biztosító együttműködési formát teremteni? És hogyan lehet Mártont megmenteni a „bebetonozódástól”? Gondolkodnál azon is, hogy ha bármelyikükkel a külföldi létüket követően találkoznál, hogyan dolgoznál velk, miként tanulnál tőlük és hogy hatna minndez a csapatodra.
Egy biztos, közös érdekünk, hogy munkatársaink jól legyenek, örömmel és motiváltan dolgozzanak csapatainkban. És az is biztos, hogy ehhez nincsenek általános érvényű megoldások, sem „évezredes” módszerek, amiken nem vagyunk hajlandóak változtatni. Vezetőként sosem hagyhatjuk abba a tanulást, saját magunk és a csapatunk fejlesztését.
Én sok sikert kívánok ehhez a kemény munkához, az innovatív és örömteli szervezetek építéséhez!
Kökényesi-Nagy Andrea
Comments