Ha készülne felmérés, talán készült is, a workshopok, vagy úgy általában a csoportos munka esetleges eredménytelenségének okairól, bizonyosan az első helyen állna a fókuszvesztés.
Ismert emberi működés, hogyha mondjuk egy probléma megoldását kell megtalálnia egy csapatnak, az idő egy jelentős része azzal fog elmenni, vélhetően a program elején, hogy ki a felelős a hibáért, mintha onnan már egyenes út vezetne a megoldáshoz. Pedig ez félrevisz. Hiszen az adott program célja, a kialakult probléma, helyzet megoldása, keresése. Itt lép be, itt van erős hozzáadott értéke a facilitációnak, egy jól képezett facilitátornak.
Tulajdonképpen egy olyan hegyivezetőről beszélünk, aki nem engedi, vagy legalábbis legjobb tudása szerint igyekszik megtenni mindent, hogy ne keverjük össze az ösvényeket, ne csússzunk bele egy szakadékba, vagy ha mégis megtettük, mert előfordul, hogy a csoport egyszer csak látszólag kilátástalan helyzetbe hozza magát, akkor kitaláljunk onnan, és újra a meghatározott cél felé tartsunk.
Egy start-up vállalkozás a sikeres indulást követően megrekedt, és hónapokig tartó helybejárás után felkértek egy problémamegoldó workshop facilitálásra. Miután a program elején tisztáztuk, hogy mi a cél, elindultunk a feltárással és percek alatt ott tartottunk, hogy melyik szakterület lehet a felelős a kialakult helyzetért. Egy rövid ideig, hogy legyen saját megélésük erről, engedtem őket erről ventilálni, majd megállítottam a folyamatot és visszatértünk az elejére. Feltettem nekik a kérdést, amivel kezdtünk: miért vagyunk most itt. A válasz egyértelmű volt, hogy megoldani a helyzetet, és nekiláttunk.
A facilitáció nem varázslat, de egy kicsit mégis.
Alapos tervezés, hogy az adott csapat mit vár a folyamattól, hová szeretne eljutni, és milyen eszközökkel lehetne leginkább támogatni őket ebben. Módszerből tengernyi van, az egészen játékostól, a szikárabb, racionálisig, a tizenöt perces jégtőről, a két napos stratégiai tervezősig. A facilitátor dolga megtalálni, ami a legjobban illik a csapathoz, és készen állni a rögtönzésre, ha a workshop során szükség van erre, és többnyire szükség van rá, mert a humán intelligencia bizonyos mértékig kiszámíthatatlan, váratlan helyzetek elé tudja állítani saját magát a kollégáit, vezetőit, ilyenkor kell a facilitátor lélekjelenléte, hogy hogyan tartja meg a biztonságos teret, amiben tovább lehet lépni.
Ez az, amiért kicsit varázslat, mert kell hozzá érzékenység, figyelem, nyitottság, érzékelni egy csoport energiáinak változását, felfigyelni az olykor egészen apró jelekre, amiknek később jelentősége lehet, felfedezni azokat a megszólalásokat, amikben energia van, amikkel dolgozni kell az eredmény érdekében.
A magyarországi facilitátorok egy csoportja három éve létrehozott egy egyesületet, a szakma képviseletére. Az MFE rendes tagjai mind minősített, tapasztalt gyakorlott facilitátorok, nyitottan a tudásmegosztásra.
A cél nem kevesebb, mint minél szélesebb körben ismertté tenni ezt a megközelítést, amit egyébként sok magyar cég, egyesület, önkormányzat, társadalmi szervezet eredményesen használ, a közösségi megértés, döntéshozatal támogatására.
A Magyarországi Facilitátorok Egyesületének tagjai sokfélék, abban azonban erősen hiszünk, hogy a facilitatív megközelítés, vezetés, csoportmunka egy élhetőbb, és hatékonyabb kultúrát képes megalapozni és megerősíteni, a gazdaságban, az civil szférában, oktatásban, és általában mindenütt, ahol emberek valami közös dolgokra adják a fejüket.
Hlavay Richárd
facilitátor, újságíró
Magyarországi Facilitátorok Egyesülete