A HVG egyik éves HR Plusz magazinjában Márton-Koczó Ildikó készített velem interjút, amely rengeteg számunkra fontos kérdést érintett. Az alábbiakban néhány részletet idézünk a 3,5 oldalas cikkből.
"Nagy Andrea a Parrish & Crawler International Szakmai Igazgatója, tréner, coach, szervezetfejlesztési szakértő
Két HR és Menedzsment témájú online magazin főszerkesztője (JAM Magazin & HR Cafe.eu) és szerzője. Fontos számára a felelős működés és a tudásmegosztás, rendszeresen ad elő és ír, egy HR fókuszú tudásmegosztó reggeli sorozat háziasszonya. Civilben a Séta Dévára program alapítója és szervezője"
"Hogyan vált a szervezetfejlesztés illetve a képzésfejlesztés a fő területeddé?
„Kényszermegoldásként” a válság első évében nekem kellett megvalósítanom egy régóta várt és tervezett képzési folyamat felét. Mondták: „Te tudod, tanultad, gyakorlod, értesz hozzá. Különben meg le kell, mondjuk”. Nem mondtuk le. És én akkor, ott a csoporttal közös első egy napos munkát vezetve „elvesztem” vagy inkább „meglettem”. 13 év nagyvállalati munkát követően tettem le a voksom a szervezetfejlesztői munka mellett és lettem fejlesztési szakember.
Életed fontos mérföldkövét érted el...
Kereken két évvel ezelőtt állt össze a csapat és öltött formát a Parrish & Crawler International Magyarországon. Itt kiteljesedtem egy szakértői csapatban, ahol mindenki számára az egyedi helyzethez igazított, jó megoldások professzionális kidolgozása és megvalósítása a cél. Ahol az innováció olyan tapinthatóan van jelen a mindennapokban, hogy nem csupán az építőkockák sorrendje és használati módja adja az egyedi végeredményt, de sokszor magukat az építőkockákat is a helyzethez szabva alkotjuk. És ezt imádom.
Mostanság hogyan fejeznéd be ezt a mondatot: Én és a HR…
…mint két évtizedes jóbarát. Sokat tudunk egymásról, de azért időnként még mindig okozunk egymásnak meglepetést és ettől izgalmas, mozgalmas a viszonyunk, nem eszi meg a megszokás, tanulunk, fejlődünk.
Milyen szakmai témák izgatnak jelenleg leginkább?
Izgalommal követem a versenyszféra változásait és életét. Ami most körülvesz minket, az számomra a változás alapú kultúra. Ez pedig nagy kihívást jelent, a szervezetek, a vezetők és a csapatok számára egyaránt. Hogy mi mindent hoz mindez? A piac gyors és rendszeres átrendeződését, a reakcióidők lerövidülését, a munka világában egyszerre jelenlévő öt generáció sokszínűségét, a márkák világát, a folyamatos kétirányú kommunikációt, az online világ erős jelenlétét a munka világában, a virtuális menedzsmentet. Mindez közvetlenül befolyásolja, hogy az egyes kollégáknak, vezetőknek milyen készségekkel, képességekkel kell rendelkezniük. A szervezetfejlesztés és a képzés akkor van a helyén, ha az nem egy „öncélú” költség, hanem befektetés, ami a szervezetet a céljai eléréséhez, hatékonysághoz, eredményességhez vezeti el.
Hogyan látod a HR szakmát?
Nagy dolog, hogy már Magyarországon is HR szakmáról beszélhetünk, gondoljunk csak bele, hogy 15 évvel ezelőtt mi volt az általános szervezeti tudás erről a funkcióról a vállalatokban. Sok tekintetben a helyén van, de maradtak még olyan szempontok is amelyekben tanuló, fejlődő szakaszban ez a funkció. Alapvetően hiszem, hogy a HR-nek három fontos szerepe van. A Stratégiai HR, a Támogató HR és a Szabályozó HR.
Azt hiszem a lehető legnagyobb hiba, ha a szerepeket felcserélve, eltévesztve működik egy HR. A helyes szerepválasztás itthon még nem 100 százalékos, de nézzük pozitívan, így van lehetőség még hova fejlődni!
Nemcsak a profit, hanem a nonprofit szektorban is jelen vagy. Mesélsz erről?
Igen, az életem fontos része, hogy van 200 „gyerekem” Déván. Három évig egy jótékonysági program megalapítása és szervezése mentén alakult a velük közös kalandom, mostanra az életem részévé váltak és jó érzés, hogy én is az ő életük részévé válhattam. Természetesen kétszáz gyermekkel nem lehet folyamatos, szoros kapcsolatot tartani, de több mint huszan vannak, akikkel mindez megvalósul.
Mi az, amire mostanság törekedsz?
Az elmúlt években kialakított és folyamatosan fejlesztett egyensúly megtartására törekszem. Fejlesztő szakemberként fontos, hogy nyugodt, kiegyensúlyozott emberként legyek jelen és semmi se vonja el a figyelmem az adott feladatról, emberekről. Ezért pedig folyamatosan tenni kell. És ha már így belegondolok, ez nem csupán szakemberként, hanem emberként is fontos.
A teljes cikk a HVG HR Pluszban jelent meg.
Kökényesi-Nagy Andrea
Parrish & Crawler szakmai igazgató
TUNE. Magazin társszerkesztő
Comentarios